~ Vég! ~

Kipattant az ágyból, körülnéztem és a szobámba találtam magam. A szemem könnyes volt és az orrom is eldugult, zihálva vettem a levegőt.
A fal televon tűzve rajzszögekkel, amit hálókat alkotnak vagy éppen egy-egy szót. A kedven bandáimról meg még több poszter. A másik falon meg idézetek sorakoznak. Azonnal élőkeresetem a telefont és megnéztem a dátumot.
2013. Április. 1. Bolondok napja.
Tényleg a bolondját járatják velem az álmaim.
Nem tudom mit csinálhattam lefekvés előtt, hogy ilyen valóságosat álmodtam, de Vajon mit jelentethetett?

~ Otthon? ~

- Hamarosan megjönnek a fiúk is. - mondta Harry miközben kinyitotta az ajtót.
Már egy ideje nem folytak a könnyeim, kiszáradtak a könnycsatornáim.
Leültünk a kanapéra és csak bámultunk ki fejünkből. A fal tanulmányozását az ajtó csapkodás zavarta meg. Hirtelen három férfi jött be a házba. Egy szőke, egy fekete meg egy barna hajú. Szöszi oda jött és hosszasan megölelt, majd sorban a többiek.
Annak ellenére, hogy milyen nyomott volt a hangulat a végére feloldtunk, rengeteg vicces storyt meséltek Louis-ról is. Dőltem a röhögéstől, amikor megtudtam, hogy apám miket művelt. Már tudom kitől örököltem a vad énem.
Az ajtó kinyílt és egy nő meg egy öt-hat éves kislány jött be rajt. Mögöttük egy lehajtott fejű fiú, kb. velem egy idős.
- Zoe bemutatom a családom, ő a feleségem Samantha a lányom Darcy és a fiam Greg. - mutatott végig rajtuk.
- Szia Zoe, örülök, hogy találkoztunk.
Még beszélgetünk egy kicsit, majd mindenki felvonult a saját szobájába.
Nem tudok idegen helyen aludni, fölég a történtek miatt. Egész estét végig forgolódtam. Többször elolvastam a levelem. Semmi más nem maradt az apámtól.

Április 19. péntek

Szörnyen éreztem magam ebben a hónapban csak rossz dolgok történtek vele, idáig mindig is szeretem az április, hisz bolondok napja meg viccek hegye, de most tiszta szívemből gyűlölöm.
Tiszta feketében voltam, hisz ma temetjük az apámat. Akit soha nem ismertem, soha nem tudom meg milyen ember is valójából, mi igaz a cikkekből, meg a fiúk történeteiből.
Ahogy oda értünk és kiléptem a kocsiból, a koporsóban megláttam apámat.
Ott helyben rosszul lettem és elájultam.

~ Levél ~

Kedves Zoe!

Nem rég tudtam meg, hogy az egyetlen nő az életembe, aki nagyon fontos volt számomra meghalt. A te édesanyád. Emlékszem az utolsó beszélgetésünkre, akkor még nem tudtam rólad, nem tudtam arról a lányról, aki anyja szemeit és illatozó haját örökölte. Nem tudtam az életem angyalának gyermekéről. Tudom furcsállod a levelem, de szeretném ha mindent tudnál.

Körülbelül 18 éve ismerkedtem meg édesanyáddal, csodálatos nő, kedves szép sőt gyönyörű. Az utolsó beszélgetésünkben így búcsúztunk: ,,Vigyázz magadra" - kértem meg tudod én még mindig szeretem őt....

A válasza egyszerű volt a maga bársonyosan csilingelő hangján: ,, Igére, de másra jobban fogok. Légy jó" - ezzel a mondattal sétált ki az életemből. Egy dolgot sajnálok, akkor nem mondtam neki, hogy ,,Szeretlek és öröké szeretni foglak." Érted ezt Zoe, nem mondtam és elbúcsúztunk örökre. Nem láttam az utcán nem tudtam a számát, pedig kerestem. Sajnos nem elégé, a munkám nem engedte, hogy együtt legyünk szétszakított kettőnket az élet. Elváltunk ő eltűnt én meg itt maradtam. Ő ködé vált én meg porrá. Talán az ok, hogy ezt a levelet olvasod, hogy két nap leforgása alatt az életem is megváltozott. Megtudtam édesanyád halál hírét reggel ez teljesen összetört. A betegség, ami a munkámban is pihenésre kényszerítet úrrá lett rajtam. Elvesztettem 72 óra alatt az egész életem. A remény egy angyalát, aki a te gyönyörű anyukád. Az életerőm a betegségben. Két éve tudtam meg, hogy nem sok van hátra az életemből. Rosszul lettem és összeestem, bevittek a kórházba. Tisztán emlékszem… fáztam, dideregtem, de valami gyönyörű érzés kapott el. Egy emlék felröppent a gondolataimban. Az édesanyáddal töltött éjszakára gondoltam, az hogy van egy lányom egy angyaltól, te vagy az Zoe. Te vagy az én kislányom.

Valami még is történt az életünkbe valami jó, mikor az egész világ ellenünk fordult. Számomra te lennél az Zoe. Elképzeltem milyen lehetsz. Kecses, mint az anyukád. Kedves okos gyönyörű akár csak ő. Persze valamiben rám is hasonlítasz…. talán a hangod vagy az orrod esetleg a természetedet örökölted tőlem.

Drága Zoe, bár tudnám, bár meggyőződhetnék róla, hogy mi az, amit én adtam neked, de már sajnos nem tehetem. Engem is elvitt a kaszás, engem is édesanyád után. Talán azért, hogy legalább ott egymáséi legyünk és vigyázunk hátra lévő életed lépteit. Aztán, ha rád kerül és egy boldog család legyünk. 
A kórházba írom utolsó levelem. Az első levelet hozzád és az utolsót az élethez. Most már lemerem írni, hogy egy ritka betegség a végrendeletem ihletője.  Az orvos nevét én sem tudom, de 2 évet éltem vele. Fájdalmak közt, mivel gyógyítani nem tudják még most sem. Az autóimmun ritka fajtája, talán a legritkább és engem bűntett vele a sors, de nem számít, mert éltem szerelmet és egy angyal apja lehettem.

A végrendeletem igen csekély és nem ügyvéd viszi hozzád hanem a legjobb barátom Harry, rá számíthatsz én is ezt tettem egész életemben és nem tévedtem, nem csalódtam. Nagyon jó fickó, te is bízhatsz benne. Visszatérve a búcsúra örökké melletted leszek Zoe. Nem voltam jó apa, mert nem tudtam rólad, elhagytam édesanyádat és már nem tehetek semmit.

Bármi kérdésed van fordulj Harry-hez a bizalmashoz, ő mindenre tudja a választ. Azt is tudnod kell, hogy amim volt az mind a tiéd. Téged illet az angyalom, angyalát. A lányomat. Téged Zoe.

Vigyázz magadra, szeretlek és

szeretni foglak öröké

Ölellek:

a te apád

Louis Tomlinson