~ Otthon? ~

- Hamarosan megjönnek a fiúk is. - mondta Harry miközben kinyitotta az ajtót.
Már egy ideje nem folytak a könnyeim, kiszáradtak a könnycsatornáim.
Leültünk a kanapéra és csak bámultunk ki fejünkből. A fal tanulmányozását az ajtó csapkodás zavarta meg. Hirtelen három férfi jött be a házba. Egy szőke, egy fekete meg egy barna hajú. Szöszi oda jött és hosszasan megölelt, majd sorban a többiek.
Annak ellenére, hogy milyen nyomott volt a hangulat a végére feloldtunk, rengeteg vicces storyt meséltek Louis-ról is. Dőltem a röhögéstől, amikor megtudtam, hogy apám miket művelt. Már tudom kitől örököltem a vad énem.
Az ajtó kinyílt és egy nő meg egy öt-hat éves kislány jött be rajt. Mögöttük egy lehajtott fejű fiú, kb. velem egy idős.
- Zoe bemutatom a családom, ő a feleségem Samantha a lányom Darcy és a fiam Greg. - mutatott végig rajtuk.
- Szia Zoe, örülök, hogy találkoztunk.
Még beszélgetünk egy kicsit, majd mindenki felvonult a saját szobájába.
Nem tudok idegen helyen aludni, fölég a történtek miatt. Egész estét végig forgolódtam. Többször elolvastam a levelem. Semmi más nem maradt az apámtól.

Április 19. péntek

Szörnyen éreztem magam ebben a hónapban csak rossz dolgok történtek vele, idáig mindig is szeretem az április, hisz bolondok napja meg viccek hegye, de most tiszta szívemből gyűlölöm.
Tiszta feketében voltam, hisz ma temetjük az apámat. Akit soha nem ismertem, soha nem tudom meg milyen ember is valójából, mi igaz a cikkekből, meg a fiúk történeteiből.
Ahogy oda értünk és kiléptem a kocsiból, a koporsóban megláttam apámat.
Ott helyben rosszul lettem és elájultam.