~ Levél ~

Kedves Zoe!

Nem rég tudtam meg, hogy az egyetlen nő az életembe, aki nagyon fontos volt számomra meghalt. A te édesanyád. Emlékszem az utolsó beszélgetésünkre, akkor még nem tudtam rólad, nem tudtam arról a lányról, aki anyja szemeit és illatozó haját örökölte. Nem tudtam az életem angyalának gyermekéről. Tudom furcsállod a levelem, de szeretném ha mindent tudnál.

Körülbelül 18 éve ismerkedtem meg édesanyáddal, csodálatos nő, kedves szép sőt gyönyörű. Az utolsó beszélgetésünkben így búcsúztunk: ,,Vigyázz magadra" - kértem meg tudod én még mindig szeretem őt....

A válasza egyszerű volt a maga bársonyosan csilingelő hangján: ,, Igére, de másra jobban fogok. Légy jó" - ezzel a mondattal sétált ki az életemből. Egy dolgot sajnálok, akkor nem mondtam neki, hogy ,,Szeretlek és öröké szeretni foglak." Érted ezt Zoe, nem mondtam és elbúcsúztunk örökre. Nem láttam az utcán nem tudtam a számát, pedig kerestem. Sajnos nem elégé, a munkám nem engedte, hogy együtt legyünk szétszakított kettőnket az élet. Elváltunk ő eltűnt én meg itt maradtam. Ő ködé vált én meg porrá. Talán az ok, hogy ezt a levelet olvasod, hogy két nap leforgása alatt az életem is megváltozott. Megtudtam édesanyád halál hírét reggel ez teljesen összetört. A betegség, ami a munkámban is pihenésre kényszerítet úrrá lett rajtam. Elvesztettem 72 óra alatt az egész életem. A remény egy angyalát, aki a te gyönyörű anyukád. Az életerőm a betegségben. Két éve tudtam meg, hogy nem sok van hátra az életemből. Rosszul lettem és összeestem, bevittek a kórházba. Tisztán emlékszem… fáztam, dideregtem, de valami gyönyörű érzés kapott el. Egy emlék felröppent a gondolataimban. Az édesanyáddal töltött éjszakára gondoltam, az hogy van egy lányom egy angyaltól, te vagy az Zoe. Te vagy az én kislányom.

Valami még is történt az életünkbe valami jó, mikor az egész világ ellenünk fordult. Számomra te lennél az Zoe. Elképzeltem milyen lehetsz. Kecses, mint az anyukád. Kedves okos gyönyörű akár csak ő. Persze valamiben rám is hasonlítasz…. talán a hangod vagy az orrod esetleg a természetedet örökölted tőlem.

Drága Zoe, bár tudnám, bár meggyőződhetnék róla, hogy mi az, amit én adtam neked, de már sajnos nem tehetem. Engem is elvitt a kaszás, engem is édesanyád után. Talán azért, hogy legalább ott egymáséi legyünk és vigyázunk hátra lévő életed lépteit. Aztán, ha rád kerül és egy boldog család legyünk. 
A kórházba írom utolsó levelem. Az első levelet hozzád és az utolsót az élethez. Most már lemerem írni, hogy egy ritka betegség a végrendeletem ihletője.  Az orvos nevét én sem tudom, de 2 évet éltem vele. Fájdalmak közt, mivel gyógyítani nem tudják még most sem. Az autóimmun ritka fajtája, talán a legritkább és engem bűntett vele a sors, de nem számít, mert éltem szerelmet és egy angyal apja lehettem.

A végrendeletem igen csekély és nem ügyvéd viszi hozzád hanem a legjobb barátom Harry, rá számíthatsz én is ezt tettem egész életemben és nem tévedtem, nem csalódtam. Nagyon jó fickó, te is bízhatsz benne. Visszatérve a búcsúra örökké melletted leszek Zoe. Nem voltam jó apa, mert nem tudtam rólad, elhagytam édesanyádat és már nem tehetek semmit.

Bármi kérdésed van fordulj Harry-hez a bizalmashoz, ő mindenre tudja a választ. Azt is tudnod kell, hogy amim volt az mind a tiéd. Téged illet az angyalom, angyalát. A lányomat. Téged Zoe.

Vigyázz magadra, szeretlek és

szeretni foglak öröké

Ölellek:

a te apád

Louis Tomlinson