Március 30. Szombat
Ma délben temettük a nagyszüleimet. Anya utolsó élő rokonait. Már csak mi ketten maradtunk. Az apámat soha sem ismertem. Anya sem tudja ki. Mások haragudnának rá, meg felelőtlennek tartanák, de én nem. Mi értelme lenne, hogy haragudjak rá, azért mert fiatal volt, és boldog? A múlton hiába rágódunk jobb nem lesz. Mit érek el azzal, hogy vitatkozok vele. Semmit. Így is van elég bajunk, nem kell még egy.
Anya teljesen összetört, amikor megtudta, hogy mind a két szülője egyszerre halt meg. Pár óra eltéréssel. Kísérteties. Mind a ketten ugyan abba. Szívinfarktus. Amikor megtudta a hírt csak bámult nem mondott semmit, mint egy szellem úgy járkált a házban. Céltalanul bolyongott. Nem is sírt semmi az összes érzelem elszállt belőle. Több napig ki sem jött a szobájából, még szerencse, hogy a munka helyén elnézték neki. Őszinte leszek, életem egyek legrosszabb hetén vagyok túl. Most, hogy anya már lenyugodott, viszonylag minden visszaállt a rendes körforgásba.
Húsvéti ajándék, hogy eltemethettük a nagyszüleim. Senkinek nem kívánok ilyen ünnepetek. A nevetés felhőtlen öröm helyet, mindenhol könny és fájdalom. Határtalan szenvedés. Erősnek mutattam magam. Elég a családban egy, aki céltalanul bolyong.
Március 31. Vasárnap
Húsvét alkalmával anya sírt én meg átvettem a helyét a házköröli munkába. Még szerencse, hogy egy kicsi két szobás házban laktunk. Nem volt nagy és fény űző, de otthonos és csak ez számít. Soha nem voltunk olyanok akik, úgy költik a pénzt, mintha arany tojást tojó lúdjuk lenne.
Vasárnapom takarítással főzéssel, vasalással meg teregetéssel telt, húsvéti találkozom a portörlővel.
Anya ki sem jött a szobájából, még engem sem engedett be.
Április 1. Hétfő
Bolondok napja amikor nevetni kellene, meg megviccelni a barátokat. Csak egy gond van nekem nincs barátom. Az iskolába lenéznek, mert én nem úgy viselkedem másokkal ahogy ők. Nem beszélem ki őket oktalanul, nem vakolom magam. Nem az a szórakozás nekem, hogy másokat basztatok. Inkább csendben megszoktam magam húzni az iskolába.
Anya kezdett vissza térni a régi életéhez. Az élethez, nem jár kell mint egy hulla. Ma már meg is szólalt. Nagyiék halála óta először. Mondjuk csak egy "igen"-t mondott, de ez is haladás.
Kijelenthetem, hogy egész nap nem csináltam semmit. Anyát próbáltam, hogy beszéljen, de csak bólogatott vagy megrázta a fejét.
Végére fel adtam és inkább elmentem fürdeni. Miközben folyattam magamra a forró vizet elgondolkoztam azon, hogy vajon anya visszatér vagy örökre elveszítettem.
Kivertem minden rossz gondolatot a fejemből majd lefeküdtem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése