~ Szia apa!~

Április 14. Vasárnap

Most ülök először repülő gépen. Egyedül megyek, nincs is senkim aki elkísérhetne. Az út szörnyen hosszú volt és én nem tudtam aludni az izgalomtól  hogy végre találkozok az apámmal. Az apán, aki egy híres banda tagja volt, One Direction. Az akkori tini lányok bálványa, már fel oszlott a banda. Nem tudom, hogy a többiekkel mit lett csak azt tudom, hogy apa Londonban lakik. Nincs felesége, idáig gyereke sem volt. Két napja tudja, hogy van egy lánya. Én egy hete keresem az apám. Soha nem gondoltam volna, hogy Louis William Tomlinson lesz az apám. Idáig azt hittem, hogy az apám már nem is él, nem hogy még találkozni is fogok vele.
Egész repülő út alatt görcsöltem. Milyen lesz látni az apámat. Láttam róla képeket  de az nem adja vissza a valódi énjét. Két nap alatt olvasgattam róla.
A repülő tér hatalmas volt. nagyobb mint New York-é. Felvettem a csomagjaimat és vártam, hogy apa értem jöjjön.
- Zoe? - kérdezte egy hang mögülem
- Igen? - fordultam a hang irányba. Egy göndör hajú ember állt mögöttem. Zöld szemei csillogtak.
- Harry vagyok. Louis megkért, hogy jöjjek eléd és vigyelek el hozzá. - mondta miközben a csomagomat elvette.
Csendben beültem az autóba és néztem ahogy végi süvítünk London utcáin. Egy kórház mellett parkoltunk le.
- Gyere. - mondta Harry miközben kinyitotta nekem az ajtót.
- Miért jöttük ide? - kérdezte.
- Louis bent fekszik. Amikor megtudta, hogy anyukád meghalt teljesen összeomlott, és rosszul lett.
Felmentünk a legfelső emeletre.
Az apám szörnyű állapotban feküdt az ágyba. Alig volt színe, a fal élénkebb. Minden honnan csövek lógnak belőle. Csak a gépek pityegést lehet hallani. Sötétítő el volt húzva, csak egy lámpa éget. Éppen annyira, hogy kicsit lásson.
- Apa! - szólítottam meg mire oda kapta a fejét.
- Zoe? - kérdezte remegő hangom.
Oda mentem hozzá és megfogtam a kezét, amit gyengéden megszorított.
- Sajnálom. - ennyit mondott és a monitoron megjelent az egyenes volna és az idegesítő sípoló hang. Hiába szorítottam a kezét nem csinált semmit. Több nővér és orvos jött be.
- Apa legalább te ne hagy itt. Még annyi mindent mondtam volna neked. - mondtam miközben a könnyeim folyamatosan folytak.
- Részvétem. - mondta az egyik orvos.
Egy kezet éreztem a vállamon. Hátra fordultam és Harry tárta szét a karjait, hogy megöleljen. A szeme tele volt könnyekkel. Az arcomat belefúrtam a mellkasába, és szabad utat engedtem a könnyeimnek.
- Mondjuk el a többieknek is. - mondta mikor elengedett.
Egy aprót bólintottam, de a könnyeim még mindig folytak.
A kocsiban oda adott egy levelet, amin a nevem állt, szép díszes betűkkel, mintha rajzolva lenne.
- Louis megkért rá, hogy adjam ás és vigyázzak rád. - mondta Harry piros szemmel.